- Doktornő, ön nyugdíjas létére fiatalokat megszégyenítő energiával dolgozik, és noha magánrendelésen fogadja a betegeit, nehéz önhöz időpontot kapni. Mondhatjuk azt, hogy szenvedélye a gyógyítás?

– Kétéves koromtól orvosnak készültem, soha eszembe se jutott, hogy más legyek. Először gyermekorvos szerettem volna lenni, de egy sebészetgyakorlatot a későbbi, nagyon tisztelt főnöknőmmel együtt a fül-orr-gégészeten töltöttem. Bevitt a műtőbe, és ez eldöntötte a sorsomat. Beleszerettem a műtétekbe. Fül-orr-gégész lettem. Sokat tanultam, mégis az volt az érzésem, hogy leginkább azt tudom, mit nem tudok. Amikor én jártam egyetemre, kevésnek találtam a gyakorlati képzést. Például a belgyógyászat-gyakorlaton a szabadidőmben is bejártam a kórházba, hogy a főnővér megtanítson vénázni. Mindig hiányérzetem volt, mert az, amit az egyetemen tanultunk, sok kérdésre nem tudta megadni a választ.

(Részlet a Természetgyógyász Magazinban megjelent interjúból)

Az előadás után a doktornő szívesen konzultál az érdeklődőkkel.